2017. március 31., péntek

Egy könyvritkaság: Oktató könyv a vidéki rendőrlegénység részére

Egy kincskereső örömmámorával ér fel számomra, ha olyan könyvre bukkanok, amit eddig még nem ismertem! Most is egy ilyen könyvecske került a kezembe. Szerintem kevesen ismerhetik, ezért megér egy külön posztot.

Sárosi Árpád
Dr. Stephány Nándor, aki a kötet írásakor éppen Eperjes szab. kir. város rendőrkapitánya volt, és az akkor éppen Kassa szab. kir. város rendőrfogalmazójaként dolgozó Sárosi Árpád Oktató könyv a vidéki rendőrlegénység részére című munkáját mutatnám be röviden. A kötetet 1903-ban adta ki Eperjesen a Pannónia Könyvnyomtatóintézet. Egy alig 66 oldalas, kisalakú könyvről van szó, melyet címének megfelelően egyfajta tankönyvként képzeltek el a szerzők. Ennek megfelelően a könyv mindazon tudnivalókat tartalmazza, melyek a rendőri pályán nélkülözhetetlenül szükségesek. Az előszóban leírják, hogy tudomásuk szerint a vidéki rendőrségeknek akkor még nem létezett nyomtatott oktató kézi könyve, így „ezen a rég érzett hiányon” akartak segíteni, mint azt érdekesen megfogalmazták, „igénytelen” munkájuk megjelentetésével. Hangot adtak azon reményüknek is, hogy „vajha ne végeztük volna felesleges munkát s az illetékes körök jóindulattal fogadnák fáradozásainkat”. Hogy ez így volt-e, azt valószínűleg sohasem fogjuk megtudni…

2017. március 24., péntek

Dal a rendőrről

Vers még nem volt a blogon, pedig az is van, köszönhetően annak, hogy a rendőrségi szakírók között többen rendelkeztek szépirodalmi vénával is. Ma éppen erre bukkantam Szathmáry Istvántól az 1923-as Rendőrségi almanachban. Igaz, ő nem rendőr volt (hanem költő, ha jól gondolom), de ettől függetlenül azért érdemes elolvasni a versét...

pixabay.com

2017. március 17., péntek

Egy reprint sorozat margójára...

Ha valaki érdeklődik a 19. század második fele és a II. világháború között megjelent rendőrségi témákkal foglalkozó könyvek iránt - főleg, ha még mellette kutatói ambíciói is vannak - az nincsen könnyű helyzetben! A korabeli könyvek viszonylag ritkák, maximum néhány könyvtárban lelhetőek fel, vagy ha elég szemfülesek vagyunk és van rá pénzünk, akkor néha horrorisztikus áron megvásárolhatóak bizonyos antikváriumok kínálatából. A helyzeten a digitalizáció segíthetne, de ennek feladatát eddig még senki sem érezte magáénak, így jelenleg elektronikusan csak néhány cím érhető el a neten. Pedig a szerzői jogi akadályok többnyire már elhárultak a munka megkezdése elől.. (Azt már mondanom se kell, hogy a folyóiratok tekintetében sem jobb a helyzet, sőt…)

2017. március 11., szombat

Karvasy Ágoston és a policzia tudománya

A blog első bejegyzéséhez érkezett egy olvasó hozzászólásaként az alábbi idézet Karvasy Ágostontól, 1844-ből: „A policzia az a tudomány, melly azon elveket adja elő, mellyek szerint a belső bátorság, és a közrend a statusban minden lehetséges sértések, és balesetek ellen ótalmaztatik, a mennyire ez a jogszolgáltatási intézetek által el nem érhető és mellyek szerint polgároknak mindennemű műveltsége is előmozdíttatik, egyébiránt az a személyzet is, melly ezen tudomány czéljának eléréséhez rendelve vagyon, policziának, vagy rendőrségnek hívatik.”

Wikipédia
Karvasy Ágoston munkásságának fontos szerepe volt a hazai rendészettudomány kialakulásának folyamatában. Sallai János szerint Magyarországon a rendészettudomány önálló diszciplínaként történő elismerésének első emblematikus állomása Karvasy A közrendészeti tudomány (1862) című munkájához köthető. Ki is volt ő? A Wikipédia szerint elsősorban jogtudós, de sokrétű tudományos érdeklődése miatt a reformkori magyar állam- és közgazdaság-tudomány haladó szemléletű, úttörő alakja is lett. 1809. május 1-jén született Győrben, Karpf Ágoston néven. 1842-ben változtatta meg a családnevét Karvasyra. Jogi tanulmányait a Győri Jogakadémián 1828-ban fejezte be, majd Pesten lett joggyakornok. 1830-ban tette le az ügyvédi vizsgát. 1832-ben a Pesti Egyetemen szerzett jogtudományi doktori oklevelet. Tudományos munkásságának elismeréseként 1846-ban a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választották. 1868-as nyugdíjazásáig több egyetemen is oktatott.  Visszavonulását követően Bécsbe költözött, itt halt meg 1896. január 21-én.

2017. január 11., szerda

A jó rendőr tízparancsolata

pixabay.com
Érdekes írásra bukkantam Rédey egyik művében, A rendőri szolgálat vezérfonala c. 1916-ban kiadott kötetben. Az Előbeszédben, ahogy Rédey nevezi, azt írja, hogy az őrszemélyzet okulására és oktatására írta a könyvet, amely "azonban - nem rendszeres tankönyv", véleménye szerint más is érhet belőle. Maga a könyv a rendőri szolgálatnak csak az általános tanításait tartalmazza, és csak ott bocsátkozik részletekbe, ahol a könnyebb és biztosabb megértés azt kívánatossá teszi.

A könyv címét Rédey saját megfogalmazása szerint a rendőri irodalom hagyományaiból vette - egészen pontosan Kedvessy György a Közrendészet vezérfonala című könyvéből (Pest, 1872), amit úgy jellemez, mint a szerző "ma már persze csak irodalomtörténeti becscsel bíró, első magyar rendőrségi oktató szakkönyve".

2017. január 3., kedd

Zsoldos Ignác és a hazai közbátorság

Wikipédia
Az 1830-as évektől kezdődően számos reformgondolat látott napvilágot a közbiztonsági rendszer, a rendőrség fejlesztésével kapcsolatban. Az egyik első ilyen reformgondolat Zsoldos Ignác nevéhez köthető. Récsei Emil mellett ő volt a magyar közigazgatási jogi irányzat elindítója is (lásd részletesebben Koi Gyula PhD értekezését), a helyi közigazgatás kérdéseinek egyik első tanulmányozója volt.

2016. december 16., péntek

Rédey Miklós

Wikipédia
Rédey Miklóst Tisza Miksa Magyarország rendőrségének rövid története (1925) című munkájában a magyar rendőri szakirodalom legrégibb aktív művelőjének, a rendőri szakírók nesztorának nevezi. Ki is volt ő?

Rédey Miklós Rohrbacher Miklós néven látta meg a napvilágot Tatán, 1868. december 7-én. A nevét  1892-ben változtatta Rédei-re, majd a m. kir. Belügyminiszter engedélye alapján 1927-től már Rédey alakban használta. Elemi iskoláit szülővárosában, Tatán, a piac téri római katolikus fiú iskolában végezte, majd 1878-1882 között a piarista atyák négy osztályos kisgimnáziumában tanult. A gimnázium 5-8. osztályát 1887-ben a győri bencések gimnáziumában végezte el. 1891-ben szerzett jogi diplomát a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen.