Karvasy Ágoston és a policzia tudománya

A blog első bejegyzéséhez érkezett egy olvasó hozzászólásaként az alábbi idézet Karvasy Ágostontól, 1844-ből: „A policzia az a tudomány, melly azon elveket adja elő, mellyek szerint a belső bátorság, és a közrend a statusban minden lehetséges sértések, és balesetek ellen ótalmaztatik, a mennyire ez a jogszolgáltatási intézetek által el nem érhető és mellyek szerint polgároknak mindennemű műveltsége is előmozdíttatik, egyébiránt az a személyzet is, melly ezen tudomány czéljának eléréséhez rendelve vagyon, policziának, vagy rendőrségnek hívatik.”

Wikipédia

Karvasy Ágoston munkásságának fontos szerepe volt a hazai rendészettudomány kialakulásának folyamatában. Sallai János szerint Magyarországon a rendészettudomány önálló diszciplínaként történő elismerésének első emblematikus állomása Karvasy A közrendészeti tudomány (1862) című munkájához köthető. Ki is volt ő? A Wikipédia szerint elsősorban jogtudós, de sokrétű tudományos érdeklődése miatt a reformkori magyar állam- és közgazdaság-tudomány haladó szemléletű, úttörő alakja is lett. 1809. május 1-jén született Győrben, Karpf Ágoston néven. 1842-ben változtatta meg a családnevét Karvasyra. Jogi tanulmányait a Győri Jogakadémián 1828-ban fejezte be, majd Pesten lett joggyakornok. 1830-ban tette le az ügyvédi vizsgát. 1832-ben a Pesti Egyetemen szerzett jogtudományi doktori oklevelet. Tudományos munkásságának elismeréseként 1846-ban a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választották. 1868-as nyugdíjazásáig több egyetemen is oktatott.  Visszavonulását követően Bécsbe költözött, itt halt meg 1896. január 21-én.


Gazdag életműve számtalan értékes tudományos munkából áll (lásd részletesen Szinnyey József könyvében). Rendészeti szempontból 2 művét emelhetjük ki.

1. A fenti idézet Karvasy első, legsikeresebb művéből, A politicai tudományok rendszeresen előadva című munkájából származik. A mű 3 kötetes (I. Alkotmányi politika, az általános igazgatásipolitika, az igazságszolgáltatási politika és a policziatudomány, II. A státusgazdasági tudomány, III. A fináncztudomány), Győrben jelent meg 1843-1844 között Streibig nyomdájának kiadásában. Jelentőségét bizonyítja, hogy 1845-1847 között megélt egy második kiadást is! A mi szempontunkból az 1. kötet 4. része a legfontosabb, ami a Rendőrségi tudomány címet viseli. Karvasy a népesedés kérdéseit, az oktatás- és művelődésügyet, a szegény-ügyet, a közbiztonság és sajtószabadság, illetve cenzúra kérdéseit, az állampolgárok személyi biztonságának egyes elemeit (beleértve a ma is ide tartozó témákon kívül pl. a párbaj, a magzatelhajtás, az óvodák, a közszükségleti cikkek szükséges kínálatának és elfogadható árának biztosítása stb. kérdéseit is), az egészségügyet, a tulajdon-biztonságot (a bűncselekményeken kívül a tűz, az árvíz, a járványos állat megbetegedések elleni védekezésre is kitérve) és végül a rendőrség kezelését tárgyalja.

2. A másik kiemelendő kötet Karvasy 1862-1870 között három kiadást is megélt A közrendészeti tudomány című munkája. A második, tökéletesített és bővített kiadás 1866-ban, harmadik, átdolg. kiadás pedig 1870-ben, A közrendészeti tudomány és culturpolitika címmel látott napvilágot. Ez utóbbi a HuthiTrust adatbázisában teljes szöveggel is olvasható! Ernyes Mihály egyik tanulmányában és Sallai János Magyar rendészetben megjelent cikkében igen részletes elemzések olvashatóak a könyvről, én csak egy-egy gondolatot emelnék ki belőlük. Karvasy szerint (lásd p. 1-2):

A közrendészeti tudomány (Polizeiwissenschaft) azon elveknek foglalatja, melyeknek alkalmazása által az államban a fenyegetődző veszélyek és háboritások közvetlenül elháríttatnak, azoknak káros következései megszüntettetnek vagy enyhíttetnek, és az emberek finomabb szükségletei, melyeket a magasabb miveltség kiván, kielégittetnek.

A veszélyek és háboritások, melyeknek elháritása a közrendészeti tudomány tárgyát képezi, származhatnak vagy az emberek gonosz akaratából, vagy azoknak vigyázatlanságából, vagy a természeti elemektöl, azaz az emberi akarattól független eseményektöl. Azon hatóság, melynek hivatása a sértéseket és háboritásokat czélszerü intézkedések által megelözni, és a társaság finomabb szükségleteiröl gondoskodni, közrendészeti hatóságnak vagy rendörségnek (Polizei) neveztetik.

A közrendészeti tudományban különböztetni lehet az általános vagyis alaki, és az alkalmazott vagyis anyagi részét; az elsö a közrendészeti tudomány elméletét fejtegeti, és a közrendészeti ügyek kezelésére nézve általános szabályokat állít fel, melyek bármely rendöri eljárásnál szem elött tartandók; az utóbbi már bizonyos tárgyakra vonatkozik, melyekre nézve közrendészeti intézkedések teendök.

Meghatározza azokat a határokat is, melyek között a rendőröknek mozogni kell, ezek lennének a közrendészeti tudomány fő elvei is egyben (p. 11-15.):

1. A rendőrségnek ott kell közbenjárni, hol a polgárok saját tevékenysége sikertelen és elégtelen.
2. A közrendészeti intézkedések megegyezzenek az erkölcsiséggel.
3. Az egyéni jogok csak akkor essenek korlátozás alá, ha az a többség érdekét szolgálja és azt, a közjólét kívánja.
4. A rendőri intézkedés a jogszerűség mellett célszerű is legyen értve ezalatt azt, hogy az elhárító tevékenység a lehető legkisebb korlátozással, károkozással járjon.
5. A legjobb, legbiztosabb eszközök választassanak meg.
6. A rendőri hatalom ne űzessék a rendőri hivatalnokok önkénye szerint, korlátai pontosan meghatározottak legyenek.

És milyenek legyenek a rendőri hivatalnokok? Sallai szerint Karvasy ezzel kapcsolatos gondolatai ma is megszívlelendőek lehetnek (p. 21-22.):

• Bírjanak a közrendészeti tudomány elveinek általános, országuk rendőrsége különös szabályainak ismeretével.
• Legyen józan ítéletük, lélekjelenlétük, gyors feltalálási tehetségük.
• Legyenek hivatalukban buzgók és megvesztegethetetlenek, a közjó iránt pedig viseltessenek lelkesedéssel.
• Mutassanak cselekvésükben komolyságot, erélyt és szilárdságot, amit szelídséggel és humanitással mérsékeljenek.

Az elméleti rész után, a mű gyakorlati részében, külön fejezetekben, az alábbi témákat fejtette ki:

• a népességi közrendészet
• a „culturpolitika”;
• a szegényi rendőrség;
• az állam közbátorléte;
• a személyes bátorlét;
•  az orvosi közrendészet vagyis a közegészségügy;
• a vagyonbátorság.

Annak ellenére, hogy állítólag az általa megfogalmazott ismereteket később érték támadások, vitathatatlan tény, hogy a magyar nyelven publikáló Karvasynak elvitathatatlan érdemei vannak a magyar rendészettudomány kialakulásában. És csak egy kis adalék, hogy az egyik, 1878-ban indult rendőri szaklap a Közrendészet címet választotta magának…

Források:

Ernyes Mihály: Töredékek a rendészeti kultúra történetéből. In: Pécsi határőr tudományos közlemények (2009), p. 163-177.

Sallai János: A magyar rendészettudomány úttöröje, Karvasy Ágoston. In: Magyar rendészet. – 14. évf. 6. sz. (2014), p. 113-117.
Szigeti Endre: Karvasy Ágoston. In: Magyar közgazdászok arcképvázlatai. Budapest: Neumann Kht., 2005